Ukrajna magyar analógiája...

Nyáry Krisztián Facebook bejegyzése!

A szörnyűségek ismétlődnek! És fognak is mindaddig, amíg a tömegeket lehet az orruknál fogva vezetni...

Nemcsak a történelmet a magyarok elárulásának sorozataként látó körökben, hanem azon jóval túl is általános meggyőződés, hogy a Nyugat 1956-ban elárulta Magyarországot. 

Hiszen Amerika és szövetségesei szolidaritásukat fejezték ki a szovjet elnyomás ellen felkelő magyar néppel, de semmilyen tényleges segítséget nem adtak, így végül a forradalmat vérbe fojtották. Akár lehet is érvelni emellett az értelmezés mellett, de csak annak, aki nem mondja egyszersmind azt is, hogy a Nyugat ne avatkozzon be az ukránok mellett a most folyó háborúba. A kettőt egyszerre nem lehet gondolni. 

Amerika vezetői 1956-ban Magyarország esetében valóban elvetették a katonai segítségnyújtás lehetőségét, de az nem igaz, hogy nem is fontolgatták. Abban biztosak voltak, hogy ha bármekkora nyugati haderő bevonulna Magyarországra, azt a Szovjetunió azonnal, a lehető legkeményebb katonai eszközökkel megtorolná. A State Department elemzői már a magyar forradalom első napjaiban jelezték azt az aggodalmukat, hogy a szovjetek minden erejükkel megvédik a kommunista berendezkedést Magyarországon, mert ha nem statuálnak példát, félő, hogy más, szovjet érdekszférába kényszerített népek – főleg a lengyelek – is megpróbálnak fellázadni. 

Ezért Washingtonban egyetértés volt abban is, hogy „kis háború” nem képzelhető el Magyarországért, csakis nukleáris világháború. A november eleji szovjet katonai bevonulás hírére a CIA igazgató-helyettese, Robert Cutler ezzel együtt mégis felvetette Eisenhower elnöknek, hogy az Egyesült Államok mérjen atomcsapást a szovjet utánpótlásvonalakra Kárpátalján. Az elnök, aki maga is katona volt, azonnal lesöpörte az asztalról a javaslatot. Azt válaszolta, hogy nem akarjuk elpusztítani azt a népet, amelyiket meg akarunk menteni. 

Így persze nem is mentették meg. A magyaroknak véres megtorlás és újabb 34 év kommunizmus jutott. A világ viszont elkerült egy atomháborút. Most annak a katonai szövetségnek vagyunk tagjai, amelynek vezetői ugyanezt a dilemmát mérlegelik. Ukrajna felől nézve pedig mi vagyunk a Nyugat, aki nem segít és elárulja őket. 

Remélem, valahogy elkerülik a véres megtorlást és az országuk függetlenségének megszűnését. Mi pedig a világháborút. 

Azt is remélem, hogy valahogy mégis lehet a kettőt egyszerre remélni.

A kép a hír forrásának tartalma - onnan beágyazott és kattintásra oda is visz!