Legalábbis a nagy számok törvénye alapján mindenképpen!
Mivel olyan mértékben gyártódtak a filmek az egykori Szovjetunióban, mint a gyárban a cipőkanalak!
Persze teljesíteni kellett a feltételt - meg kellett jelenjen: A kötelesség teljesítése és a hűség a néphatalomhoz mindenek előtt!
Az a támogató bizottságnak mindegy volt, ha csak írásban és közvetve jött át az üzenet. Szerencsére, különben az a kevés jó film sem született volna meg, ahol szándékosan nem sztereotip szereplők, agyonidealizált történetben vitték a sztorit. A Tavasz tizenhét pillanata sorozat kifejezetten jó időben jött.
Az Osztankino-tévétorony már állt - és ugyan a közönség jó darabig nem látogathatta a tetején imbolygó kilátót, azért a Központi 1 és 2 műsorát már sugározta igencsak nagy térerővel. Meg is állt az élet, mindenki a tévé elé ült, amikor adásba tették. Végre nem a Matrózok lázadásá-t kell nézni, meg a Kis föld-et (Leonyid Brezsnyev kábé 120 oldalas II. vh-s eposza - szerk.), esetleg valami hihetetlenül izgalmas termelési beszámolót.
Fekete-fehérsége dacára azért is lehetett siker, mert alig van olyan szovjet film, aminek a díszletei látványosan külföldön lettek felvéve. Ez akkoriban még nemigen tűnt fel senkinek, hogy Berlin az a felvétel idején Kelet-Berlin, a vidéki Németország és Svájc az igaziból lengyel és csehszlovák helyszín a valóságban.
Ekkor még nem fedezték fel Budapestet a lehetséges helyszíneknek - az jóval később jött... Stirlitz azért berobbant a magyar háztartásokba is, meglehet, hogy a képi világhoz nagyban hozzájárult a nagyszerű magyar szinkron, bármennyire is sok vicc született a kapcsán. Még egy vicc sem él meg, ha az alap történet nem közismert - szerintem...
Akárhogy is, nekem kellemes emlék, kifejezetten jó érzés visszaemlékezni rá!
Címke:
Tetszik