Szándékosan torzítom Tamási Áron művének címét!
Na nem olcsó poénként, hanem azért, mert tudom, hogy a közönségnek van olyan része, aki ismeri az eredeti címet - és én elsősorban nekik szánom ezt...
Tulajdonképpen a legtöbb kommunikáció célja, a már berögzült szokásokra, értékítéletekre építeni és többnyire be is jön... Viszont, ha a történések felülírnak szörnyűségükben, vagy bornírtságukban valamit, akkor a klisé szerint véleményezők könnyen maguk is saját maguk paródiájává válnak. Gondolok itt elsősorban a csak mandinkát - és azt is szűrve - olvasó véleménycsinálóra, meg a semmihez sem értő, de nagyon hívő Pesty-re is. Tehetem, mert saját maguk állítják magukról, még ha nem is az én véleményem megerősítésére teszik.
Tulajdonképpen a legtöbb kommunikáció célja, a már berögzült szokásokra, értékítéletekre építeni és többnyire be is jön... Viszont, ha a történések felülírnak szörnyűségükben, vagy bornírtságukban valamit, akkor a klisé szerint véleményezők könnyen maguk is saját maguk paródiájává válnak. Gondolok itt elsősorban a csak mandinkát - és azt is szűrve - olvasó véleménycsinálóra, meg a semmihez sem értő, de nagyon hívő Pesty-re is. Tehetem, mert saját maguk állítják magukról, még ha nem is az én véleményem megerősítésére teszik.
Az egy másik kérdés, hogy a megszokás terhe alól magam sem tudok direkt kibújni, hisz csak megnéztem ezt a műsort, pedig rendkívül színvonaltalannak tartom a merítést. Talán a szerkesztő-műsorvezető szerepe sokkal kisebb, inkább a tévétársaság zavaros imidzse a ludas ebben - legalábbis nálam.
Szóval az a fránya megszokás! A muternek is mondom: Ne ott bankoljon az isten szerelmére, ahol ötven éve teszi!
Pláne ne azért, mert csak az ismeri... 👀