Azért van rendszerváltás előtti hangulatom, mert pont ugyan az a szitu.
Van egy magát vezénylő erőnek tartó képződmény és van sok, vele szemben álló személy és formáció...
A kétharmados - matematikailag is logikai bakugrásokkal igazolt - többségnek mondott szervezet és a vele szembenállást mutató formációk ülnek az ország házában.
Abban mindkét halmaz rendkívül egyetért, hogy ragaszkodni kell a közbeszédben megszokott kormánypárti és ellenzéki titulushoz. Mitöbb van is vita, kérdés, meg viszontválasz is - a színházi előadások forgatókönyve szerint. A közönség ugyan direktben nem látja az előadást, viszont áttételesen mégis csak érzékeli az országházi történéseket és vagy lelkesen tapsol, vagy pfújol a publikum szerepe szerint - mert az van neki kiosztva.
Na ez az a pont, ahol nekem ez a demokratikus varázs megtörik! Azt a kétszáz személyt képtelen vagyok úgy kezelni, mint törvényhozás, mivel minden résztvevő - egy kivételével - olyan süket, mint a nagyágyú. Újra kell gombolni! A kabát már nem elég, az egész ruhatárat...
Volna rá igény. 👀