Nem is nagyon bírna gyorsan semmi más elemezni tizedmásodpercek alatt a sokmilliós másodpercenkénti történéseket.
Elég lenne ilyenkor csak az internetre gondolni - lásd Facebook, Google - példaként.
De az élet ennél sokkal nagyobb szelet, például a közlekedés és bármi más, ahol szükséges a megfigyelés, meg valamiféle kontroll... A bibi azonban mégiscsak az, hogy történhetnek úgy is a dolgok, ami nagyon nem emberi döntésekhez vezethet - bármennyire is logikus.
Isaac Asimov félelmetesen előrelátó regényében a főhős esetével fel is vázol egyet, ami egy szerencsétlen vízbezuhanós baleset mentési körülményeit idézi fel.
„A kislánynak 11,3% túlélési esélye volt, nekem 53,5 - én voltam a logikus döntés. A 11,3 több, mint elég - egy ember tudta volna ezt...”
Van még pár gondolat, ami szerencsére nem maradt ki a filmből. Be is ágyaztam alább - hátha... 👀
Talán megnézik a Facebook és a Google algoritmusai is és tanulnak belőle - egy emberrel nem feltétlenül kell úgy beszélni, ahogy egy másik géppel esetleg lehet. A Twitter-re ez persze most nem vonatkozik...
Ott egy olyan mesterséges intelligencia van, ami emberbőrbe van bújva. 😎